Az első P18-korong, az Urban Cuban 1999-ben látott napvilágot, fő motorja a Mano Negra egykori billentyűse, Thomas Darnal volt, de rajta kívül még vagy két tucat közreműködője akadt. Ügyes, ha nem is teljes mértékben sikeres kísérlet volt az afro-cuban zenei világ és az elektronika házasítására, főként breakbeates alapokkal és itt-ott reagge-vel, csupaszon hagyott tradicionális afrikai dalokkal, spanyol, francia és angol nyelven. A hangzás továbbfejlesztésének tekinthető Electropica azonban néhány momentumában eltér elődjétől. Például szinte teljesen eltűntek a töredezett ritmusok és helyüket a közérthetőbb, de ebben a környezetben jóval hatásosabb négynegyedek vették át, megnőtt a szerzemények átlaghossza (háromról öt percre), továbbá ezúttal már a hagyományosabb dalokba is beszivárgott az elektronika, így a műalkotás tökéletesen megfelel címének. A Párizs-Havanna tengely mentén rögzített album az előzőnél is több hangszeres és vokalista munkájának az eredménye (Femi Kuti a sztárvendég a Chango De című epikus karneválban) mégis homogénebb elődjénél (ráadásul már főként csak spanyol a nyelve). Az Electropica alapjai a kubai/latin/afrikai dallamvilághoz szervesen illeszkedő modern ritmusok, a fúvós- és ütőszekció pedig a feltétlenül szükséges feltét. Elegáns stílusgyakorlat, amit jó hallgatni (és biztos jó lesz megnézni a Szigeten is), de tipikusan az a lemez, ami tökéletesen csak a megfelelő környezetben működik.

8/10