Fokozatosan dolgozta be magát tudatunkba a philadelphiai - ily módon Philly soul gyökerekkel is rendelkező - fekete énekesnő, aki először a Roots mellett tűnt fel (az 1999-es The Roots Come Alive koncertlemez bónusz stúdiódalaiban, még csak Jaguar néven), később velük együtt kísérte Jay-Z-t az Unplugged albumon, majd a második Blackalicious-korongon (Blazing Arrow) kölcsönzött Mary J. Blige-hoz fogható hangjából. Denials Delusions And Decisions című bemutatkozó lemeze nem vadmacskakarmolás, inkább bársonyos simogatást érzünk hallgatása közben, holott a neves soul producerek - köztük a Roots dobosaként és hangszerelőként is biztos kezű Ahmir "?uestlove" Thompson - gyakran marakodó, dögös, "végzet asszonya" típusú mondanivalót csomagoltak desszertként fogyaszthatóvá. A legjobban a (szintén Roots-tag) Black Thought rapperrel közös, bugyborékoló effektes, szaggatott ritmusú Ain't Nobody Playin' sikerült, de van további hiphop orientáció is a másik Black Thought-os számban (I Don't Know), hallható egy Patti Labelle-ballada a hetvenes évek soulját idéző feldolgozásban, és itt is szerepel az előszeretettel vendégeskedő Bilal (lásd: 1st Born Second). A szög azonban a kétrészes Same Shit Different Day, vagy a The What If's alatt bújik ki a zsákból: Jaguar egy igazi street lady remek stílussal (a kísérőfüzetben közli ellenségei, ex-pasijai nevét, gúnyolódik eddigi szexpartnereivel) és bravúros stílusgyakorlatokkal (például a kilenc perces, hangtornásztató Self Love-val. Már csak egy kicsit több sláger hiányzik, és a legnagyobbak között fogjuk viszontlátni.

8/10