A hetvenes évek közepén a New York-i CBGB klubból indult art-punk előadók (Television, Ramones, Blondie, Talking Heads, Richard Hell & The Voidoids stb.) között a legnagyobb tehetség kétségtelenül Patti Smith volt, egy igazi vadzseni, aki költőnőnek indult, ám idővel ráébredt, hogy a rock'n'roll a megfelelő médium számára, amivel újra megkeresztelheti a világot. A páratlan énekesnőnek és színpadi előadónak bizonyuló Patti eleinte csak egy gitárossal, majd egy zongoristával kísértette magát, de 1975-re összeállt körülötte egy teljes zenekar, mellyel a hetvenes években négy lenyűgöző nagylemezt rögzített (Horses - 1975, Radio Ethiopia - 1976, Easter - 1978, Wave - 1979), ám aztán férjhez ment Fred Smith-hez, az MC5 egykori gitárosához és visszavonult, hogy a családalapításnak szentelje magát. A következő évtizedben csupán egy lemezt vett fel (Dream Of Life - 1988), de a koncertszínpadokra csak az 1996-os Gone Again album anyagával tért vissza, amit a következő évben a Peace And Noise követett. Gyászlemezekről volt szó, hiszen a megelőző években Patti elvesztette legjobb barátját (Robert Mapplethorpe fotóst), zongoristáját, férjét, öccsét és két mentorát (Allen Ginsberget és William Burroughst). A 2000-es Gung Ho album, illetve az újabb és újabb turnék azonban azt mutatják, hogy Pati Smith fáradhatatlanul lázad tovább a rock'n'roll zászlaja alatt.A Land (1975-2002), mint címe is mutatja, az elmúlt bő negyedszázadot összegzi egy puritán, fekete-fehér kiszerelésű dupla albumon, melyhez egy fotókat, koncertplakátokat és kéziratokat felvonultató füzetke is tartozik. Az első korongon a legsikeresebb dalok hallhatók, melyeket Patti több mint tízezer rajongói szavazatot figyelembe véve válogatott össze. A klasszikus hetvenes évekbeli darabok dominálnak, az átértelmezett Gloria feldolgozás, a rocktörténelem legfelkavaróbb balladájának számító Pissing In A River, a sodró Rock N Roll Nigger, a felemelő Dancing Barefoot vagy a slágerlistákra is felkerült Because The Night, melynek Bruce Springsteen volt a társszerzője. Bántóan hiányzik az Ask The Angels meg a Pumping (My Heart), és a hosszabb, improvizatívabb darabokat csak az Ain't It Strange képviseli, de már ennyiből is érezhető, hogy a Patti Smith Group milyen kivételes zenekar volt - jelentősége csak a Doorshoz mérhető. A kései lemezekről válogatott dalok is méltók a két évtizeddel korábbi szellemhez, a gyűjtemény egyetlen új felvétele, Prince When Doves Cry című slágerének finom feldolgozása pedig azért került ide, mert Pattiék már az 1996-os turnén is játszották, mivel hasonló akkordokra épül, mint a már említett Ain't It Strange, és élvezettel váltottak ide-oda a két dal közt.A második CD-n ritkaságok szerepelnek, például a még Mapplethorpe által megjelentetett első kislemezdal, az 1974-es Piss Factory (itt még csak egy zongora és egy gitár a zenei kíséret), néhány 1975-ös demó (Redondo Beach, Distant Fingers), egy kislemez B-oldal 1996-ból (Come Back Little Sheeba), egy szintén 1996-os, ám eddig publikálatlan dal, amiben a nem sokkal később elhunyt Jeff Buckley gitározik (Wander I Go), továbbá néhány koncertfelvétel és egy új dal, a Higher Learning című improvizatív darab, ahol Patti klarinéton játszik. A lemezt egy optimista hangvételű vers zárja, amit Patti Smith 2002 január elsején szavalt el a New York-i Szent Márk templomban, a rejtett szám pedig egy vidám dalocska az Annie című musicalből.

Ez a gazdag gyűjtemény igazi csemege a rajongóknak és kiváló beavatás a Patti Smith művészetével még csak most ismerkedőknek (bár őket nem mentesíti a Horses és a Radio Ethiopia című albumok beszerzése alól, mert azokon még túl sok zseniális pillanat maradt, ami ide nem került át).


10/10