Aztán a zenekar vezére, Roger Waters kiengedi magából a gőzt: a magánéletét addig féltve őrző, sztárallűröket elvető együttes ideológusa hirtelen feltárja magát, gyermekkori traumáit (apja elvesztését a háborúban, a szadista iskolarendszert), fokozatos elidegenedését, tönkrement emberi kapcsolatait és ördögűzésképpen még sötét rockdiktátori tendenciáit is kiteszi a fényre, miközben a Pink Floydot is lekényszeríti az elefántcsonttoronyból, le az utcára, a valódi életbe, vissza a hatásos, rövid rockdalokhoz. Az 1979-es The Wall albumból 1980-81-ben monumentális színpadi show, '82-re pedig egy film nő ki, melyben egy punkzenész, Bob Geldof játssza a főszerepet, egy Pink Floyd nevű fiktív rocksztárt (a valódi Pink Floyd tagjai nem szerepelnek). Az Alan Parker rendezte film a komplex zeneanyaghoz méltó, élőszereplős jeleneteket és mintegy negyedórányi animációt ötvöző vizuális orgia, pontosabban rémálom, mely kissé nőgyűlölő ugyan, de didaktikus volta ellenére is lenyűgöző.

*****Extrák:

Korabeli mozielőzetes, az Another Brick In The Wall, part 2 videoklipje, kimaradt jelenetek a kimaradt Hey You című dalhoz csatolva, egy korabeli és egy mai (1999-es) dokumentumfilm, a vizuáltervező Gerald Scarfe vázlatai, fotók a forgatásról, Waters és Scarfe adomázgató audiokommentárja, megjeleníthető dalszövegek.

*****

Hang: angol 5.1
Kép: 16:9/2,35:1, színes
Felirat: angol, francia, spanyol