Az album mindjárt úgy kezdődik, hogy legszívesebben állandóan visszaugratnánk a nyitó számra, pedig utána is bőven akad kiemelkedő pillanat.
A Song For The Lovers - ez a címe az utóbbi idők legfelemelőbb szerelmes dalának, mely finom trombitájával és vonóskörítésével annyira könnyed, annyira légies, hogy kedvünk lenne mocsok szemétnek nevezni szerzőjét. Pedig Ashcroft nem az, bááár... Nos, elcsente Jason Pierce (Spiritualized) nőjét és billentyűsét (Kate Radley játszik Richard lemezén is), amivel meg Jasont az utóbbi idők legszívtörőbb szerelmes lemezének (
Ladies and Gentlemen We Are Floating In Space) elkészítésére sarkallta, szóval lehet van benne valami. Mindegy, az lényeg az, hogy egy olyan zseniális Verve-korong után, mint az 1997-es
Urban Hymns, nem volt várható egy ilyen észvesztő szólólemez. Zaklatott, bluesos gyorsak (
New York, Money To Burn), tökéletesre hangszerelt lassúk (
Brave New World, You On My Mind In My Sleep, Slow Was My Heart), slágeres popdalok (
I Get My Beat, Crazy World, C'mon People), és szinte az egészet Ashcroft játszotta fel (sztárvendég: BJ Cole steel gitáros). Nem szóltunk még a szemétláda hangjáról, na attól meg be lehet szarni, szóval...
10/10
