Ki gondolta volna egy évvel ezelőtt, amikor a Yonderboi Quintet zenéje és a Shallow And Profound album már mindenkit becserkészett magának, hogy a srác az orgonabillentyűkre olvadó ujjaival hamarosan kiszivárogtatja majd: neki egy személyben is van annyi zenébe foglalt mondanivalója, hogy saját szálon is elinduljon. Zságer Balázs virtuozitása az első pillanattól kezdve lenyűgözi közönségét, az azonban, hogy zeneszerzőként kimondottan korszerű és magas igényű magánprodukcióval debütált, mindenkit meglepett egy kicsit. És a meglepetés kellemes volt: a szeptemberi Magyar Ugar Vol. 1 válogatáson megjelent Dripstones (ami természetesen ezen az EP-n is szerepel) megbabonázóan csilingelő filmzene nem létező, fekete-fehér képsorokhoz - csodálatos darab.

Az EP nyitódala, a Cousteau's Dream (a Natural Phenomena egyetlen Yonderboi-Zságer koprodukciója) egészen biztosan nagyon sokak gerincét végigborzongatja még, elhasználhatatlan, megunhatatlan akárhányszor. Minden tekintetben hibátlan: lágy női dúdolással, Gainsbourg-hangmintával, feszes ritmussal, boogie-s basszussal, elképesztő futamokkal, gyönyörű effektekkel és hangzással dúsított műremek. A Waiting For The Rain szintén filmzeneszerű darab egy vicces időjárásjelentéses hangmintával, szkreccsel (DJ Bootsie), az eső előtti utolsó perceket idéző, monumentális (és mondani sem kell: fekete-fehér) hangulattal. A Fata Morgana, a negyedik szám arról szól, milyen szinten képes egymásba gabalyodni egy hegedű- és egy basszusszólam, miközben lassan bekúszik a szving és vele a hatvanas évek olasz retrója női vokállal, már-már morriconés gitárral (Kovács Andor, szintén a Yonderboi Quintetből), az orgona lenyűgöző játékával és Belmondóval a kopott vásznon.

(A Natural Phenomena EP a tervek szerint csak bakeliten került volna forgalomba. De végül egyáltalán nem került forgalomba.)

9/10