Nem kell megrémülni, Sting nem szónoklattal vagy az amerikai himnusz eléneklésével reagált, csupán annyit tett, hogy a
Fragile című dalt rakta előre a szokásos koncertkezdő
A Thousand Years elé, és lemondott a tervezett internetes közvetítésről (mondván, hogy aznap a net inkább másra kell). A koncertfelvétel azonban elkészült, és a novemberi lemezmegjelenést decemberben DVD is követi majd. A koncert koncepciója, hogy Sting kis közönség (kb. 200 ember) előtt, bensőséges hangulatban, áthangszerelt verzióban játssza néhány híres szerzeményét. A
Fragile nyitányában például az éneket széthúzta, a vége felé meg latinos nanázást illesztett, a
Perfect Love... Gone Wrongból kihagyta a francia rapbetétet (amit koncerten Manu Katché dobos szokott prezentálni), a
Mad About You-t kicsit begyorsította, a
Don't Stand So Close To Me-ből kétperces nyitányt csinált a
When We Dance elé, és így tovább (ja, és előszedte az eddig albumon nem szereplő
Dienda című dalt, melyet néhai billentyűsével, Kenny Kriklanddel közösen írt még annó). Általánosságban elmondható, hogy akusztikusabb és dzsesszesebb átiratokat készített, mint ahogy az is elmondható, hogy ilyen formában kései szerzeményei is sokkal szimpatikusabbak, mint a stúdiólemezeken, és az ember ezt a 65 percnyi élvezetes koncertet hallgatva hajlamos megbocsátani Stingnek, hogy mostani munkáival már nincs az 1987-ig tartott zseniális szinten.
8/10
