Fellépők

Kedvenc helyek

Komolyzenei koncertek

Blink 182: Take Off Your Pants And Jacket
|
olvasói:
(0)
(MCA/Universal)

A Blink 182 punk-pop trió legutóbbi stúdióalbuma, az 1999-es Enema Of The State multiplatina-siker lett. A tinédzserközönség megtartásának legbiztosabb módja, ha a zenekar nem nő fel. Az új lemez ebben a szellemiségben készült.


A Blink 182 azon együttesek iskolapéldája, amelyek - noha már kinőttek a tinikorból - az amerikai kamaszok egzisztenciális problémáit öntik dalba. "A srácok az áldozatok ebben a történetben / fojtsátok csak bele az ifjúságot a felesleges figyelmeztetésekbe / a tinédzserek számára felállított szabályok elbaszottak és unalmasak" - éneklik a lemez Anthem Part II című nyitódalában, mely az előző album Anthem című záródalára utal vissza. "A mama és a papa nem igazán értik a dolgot... / mondj egyetlen értelmes indokot / miért kellene olyanoknak lennünk, mint ők" - folytatódik később a lázadás, közben meg szó esik az első randi aggodalmairól, az internetre felkerülő lányokról, nagy összeveszésekről ("gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek / soha többé nem állok szóba veled / hacsak a papád le nem szop / hacsak a mamád meg nem fogja a farkam" - a 41 másodperces Happy Holidays, You Bastard a lemez leghajszásabb száma), fiatalkorúak alkoholfogyasztásáról, hányásról, olyan amerikai népszokásokról, mint zokniba való maszturbálás, meg arról, hogy milyen jó is az, ha túlságosan feltekerjük a hangerőt. Sőt egy komolynak szánt dal is akad arról, hogy ha az elhidegült szülők csak a gyerek(ek)re való tekintettel maradnak együtt, a gyerek(ek)nek az is szar - ez a szám, a Stay Together For The Kids bénán ki is lóg a lemezről, ez már az olyan zaklatott metalisták szakterülete, mint a Korn és a Papa Roach (lásd: Infest).

Az fentebb körvonalazott, Amerikai pite típusú kulturális megközelítés még nem is lenne baj, ha igazán szellemes zenei körítésbe lenne csomagolva. De nem, a Blink 182-nek ez sosem volt erőssége (ellentétben nyilvánvaló előképével, a Green Dayjel vagy a régimódibb garázs-rockemlékekből dolgozó Weezerrel, mely szintén a napokban jött ki új albumával). Tom DeLonge (a hülyegyerek frizurás gitáros-énekes) és Mark Hoppus (a komolyabbnak tűnő basszista-énekes), akik ezen a lemezen már egyenrangú szerzőtársként tüntették fel Travis Barkert (a hasán óriás sztereomagnó-tetoválást viselő dobost), nem tehetséges szerzők, ritkán jön nekik össze olyan emlékezetes darab, mint két éve az All The Small Things vagy most a kislemezre másolt The Rock Show.

5/10

www.blink182.com
Déri Zsolt
2001.07.03
|
1 komment|Szólj hozzá!
nyilvánvaló, hogy ahány ház, annyi szokás. nekem a blink kedvencem. röviden ennyit.
mido
|
2009-02-27 20:39:33
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. május 19., szombat

Ivó, Milán
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.