A Gorillaz-albummal idén kis kitérőt tevő Blur-vezér, Damon nem kezdő a filmzene-bizniszben: készített már stáblistazenét a Trainspottinghoz is, sőt a Farkaséhség című Antonia Bird-film aláfestő zenéjét magával a nagynevű Michael Nymannel együtt komponálta! A Sugarcubes egykori trombitás-énekesével, Einarral most olyan instrumentális zenét írt, aminek 70 perce annyira nem hallgatóbarát, hogy simán lehetne egy gonosz WARP- vagy Rephlex-kiadvány is. A közös munkába nagy élvezettel vágó páros dekonstruktivista zajeffekteket helyezett el visszhangosított szintibasszusokra, vartyogó, robotikus, kövér ütemekre. Két markáns téma határozza meg a filmzenét: az állandóan visszatérő harmonikás főcímzene és a Kinks együttes Lola című régi slágerének részleteit felhasználó dallamsor (ez is vagy hétszer szerepel a 30 szám során!). A lemez felépítésének érdekessége, hogy a páros a jellemző motívumokat kiadta remixelésre neves izlandi művészeknek, és a végeredményeket az eredetivel párban szerepeltetik egymás után. Így hallható mixével a tehetséges énekesnő, Emiliana Torrini (akinek Love In The Time Of Science című 1999-es albumát mindenkinek ajánljuk), Hilmar Örn Hilmarsson (aki az izlandi posztrock élcsapatával, a Sigur Rósszal is jegyez közös lemezt), Mínus, a Banggang, Egill S, valamint a remixével minden idők egyik legfrusztrálóbb zeneművét megalkotó Curver is (ez a mix Aphex Twin, Alec Empire és Jonny L legrémítőbb találkozásával ér fel!), a zárószám pedig az újabban már csak átlagos technozenét produkáló GusGus sikerületlen főtéma-variációja.

A Blur szelleme viszont csak egy 17 másodperces, szellemes kis blődliben idéződik meg ezen a háttérzeneként nem igazán hallgatható filmzenelemezen.

6/10


www.101film.com