Az 1998-as Sunday 8PM óta történ némi változás a Faithless családban: az egyik alapító, Jamie Catto (aki lemezenként csupán egy-két dalt írt és énekelt) lelépett, akárcsak az 1999-es turné idején teljes jogú taggá vált gitáros, Dave Randall. Viszont érkezett egy folkos hangú dalszerző-énekesnő, a szőke Zoe Johnston, aki három számban is szerepel.

A Faithless lelke azonban továbbra is a méltóságteljes lassúsággal reppelő/beszélő fekete frontember, Maxi Jazz, a zenéért pedig továbbra is a billentyűs Sister Bliss (polgári nevén: Ayalah Bentovin) és a programozó Rollo Armstrong producerpárosa felel (Rollo, a Dusted-album kapcsán már emlegetett stúdióremete, aki egy ideje nem vesz részt a Faithless-turnékon, most már a borítófüzet fotóin sem mutatkozik). Ezúttal is elég változatos zenei kínálatot állítottak össze, ahol a house a dalok alig egyharmadában van jelen, inkább a lassú, trihopos, dubos hangulatok dominálnak. A hatvanas évekből vett szomorkás refrénre épített Not Enuff Love igazi telitalálat, a nagy fekete bokszoló példáját felemlegető funkos, soulos Muhammad Ali pedig simán sláger lehet akár Amerikában is. Akárcsak a Didóval közös One Step Too Far, pedig az nem ér az énekesnő korábbi Faithless-dalai nyomába, főleg hogy a hangja is el van benne torzítva. Ami a Beth Orton és Dido képviselte vonalat folytató, de kevésbé elragadó hangú Zoe dalait illeti, van köztük egy nyári (Crazy English Summer) és egy téli szám (Evergreen), továbbá egy Maxival közös dubos darab, a záró Liontamer.Az Outrospective egy fokkal kevésbé izgalmas, mint az előző két Faithless-album, de értékes, minőségi munka, magasan az átlag felett.

8/10

www.faithless.co.uk