Jim White élettörténete nem mindennapi: egy floridai pünkösdista közösség gyermeke, majd fekete báránya, profi szörfös, divatmodell Milánóban, drogfüggő, taxisofőr - volt ő mindenféle, mielőtt rájött, hogy a zenére kell koncentrálnia. Demói David Byrne cégénél, a Luaka Bopnál kötöttek ki, ahol lehetőséget kapott, hogy egy normális stúdióban vegye fel bizarr dalait. A némileg Tom Waits-es beütésű, ám szuverén előadói egyéniséget mutató Wrong Eyed Jesus! szakmai körökben kisebbfajta szenzációt keltett, így nem is meglepő, hogy White-nak olyanok nyújtottak produceri és zenészi segítséget második lemezén, mint a Godfrey fivérek (Morcheeba), Andrew Hale (Sade), Sohichiro Suzuki (Yellow Magic Orchestra), de még az elektronikus kísérletező Q-Burns Abstract Message is ott van köztük. A morcheebásokkal készített dalok a legmarkánsabbak, legerőteljesebbek, a többi inkább halkabb, atmoszférikus darab, Neil Young-os énekkel, bendzsóval, mandolinnal, steelgitárral, dorombbal, esőzajjal, tücsökciripeléssel. A programozott alapok, ha vannak, diszkrétek, sosem zavarják meg a dalok hangulatát.

"... otthon - szégyen - gyilkosság - USA - bűn - börtön - szeretet - világűr - pokol - otthon..." és így tovább, körbe-körbe olvasható a CD-n a nyilakkal jelzett körforgás, a borítón a dalszövegek között újságkivágások és ufómegfigyelések, a zeneanyagban pedig efféle számcímek: Egy kerítéshez bilincselve Mississippi államban, Isten részeg volt, mikor engem teremtett, 10 mérföldet kell mennem egy 9 mérföld hosszú úton. A gúnyos távolságtartással előadott fura sztorik mintha road movie-k szilánkjai lennének (sorozatgyilkos asszony, buszpályaudvaron ragadt szerelmes stb.) , a Velőrózsák című Kispál és a Borz-albumhoz hasonlóan itt is központi az "az autóm és én" tematika ("áll egy Corvair az udvaromban / már vagy tizenöt éve nem gurult / most madarak otthona / már nem is kocsi"), még a King Of The Road című klasszikus is feldolgoztatik.

8/10


www.luakabop.com