"Ezer magból / csak a legerősebb él / csodát tettél, mama / embert már én csinálok magamból" - kezdődik az élet, a szeretet és a szerelem dicséretét zengő Let Love Be Your Energy, mely azonban nehézkes darab, Robbie szólókarrierjének oasises kezdeteire emlékeztet, és sem a kiállások, sem a Beatles-típusú, kürtös pszichedélia nem tud rajta sokat segíteni.

A Rolling Stone című bónuszdal sokkal könnyedebb, szellősebb, pörgősebb (viszont erősen emlékeztet a Cure Just Like Heaven című számára), a szövegben a húszas évei második felébe lépő Robbie néz vissza léha ifjúkorára, amikor 21 éves volt, ivászat és éjszakai kicsapongás volt az élete ("drogokra költöttem a pénzem... azt hiszem, olyan vagyok mint ti").

A bevezetőben meglepő feldolgozást említettem, de ezek után már nem is igazából meglepő, hogy a My Way című varietéslágerről van szó, melyben az élete végén visszatekintő, egykor oly korhely férfiember könnyes balladája. Az eredetileg a francia Claude Francois által írt és előadott, majd a Paul Anka írta angol szöveggel Frank Sinatra legnagyobb sikerdalává lett számot időközben Sid Vicious és Shane McGowan is a maga durva képére alakította - vajon Robbie mit tud hozzátenni? Nos igazából semmit, legfeljebb jól megnyomja a "boozing" (piálás) szót ez a kezdődő alkoholizmusát időben leküzdő ifjú sztár, meg sokat hagyja a közönséget énekelni. A hangszerelés és az előadás hagyományos, fúvósok és női vokálok - a meglepetést a meglepetés hiánya okozza. Mi van Robbie, öregszel?!

6/10