Talvin Singh ötéves korában kezdett tablán játszani, tizenévesen Indiába ment, hogy a legnagyobb helyi mesterektől tanuljon, a nyolcvanas években a stúdiótechnikában mélyedt el, a kilencvenes évek hajnalától pedig már olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Courtney Pine, Sun-ra, Bim Sherman, Björk, Siouxsie & the Banshees vagy a Future Sound Of London, s az ő nevéhez fűződik a brit tánczene ázsiai undergroundját bemutató nagysikerű Anokha válogatás is. Talvin Singh 1998 végén megjelent első szólólemezét, az OK-t is tradicionális és elektronikus hangszerek fúziója, drum'n'bass, de legfőképpen etnós, ambientes textúrák jellemezték (a címadó felvételt például a japán és az indiai kultúra közös vonásai ihlették, közreműködői között Ryuichi Sakamoto nevét is megtalálhattuk), és nagy meglepetésre elnyerte a legrangosabb angol zenei díjnak számító Mercury Prize-t, mely az év legjobb brit albumának jár.

Ha című második albumán is a modern stúdiótechnika keveredik tradicionális motívumokkal, jól megférnek kelta sípok, indiai hárfák, drum'n'bass, triphop, dub, spoken word, hindi és angol szöveg, női és férfi énekhangok (például az ír Houthouse Flowers énekese, Liam O'Maonlai) és a szinte minden számban jelen lévő tablajáték. Talvin nem kacérkodik popformákkal, a nyitó One rögtön egy 12 perces hipnotizálás, de nem egy kimondott rádiósláger a kislemezre másolt The Beat Goes On sem, melyben a jó nevű dzsesszénekes, Cleveland Watkiss is hallható.

7/10