
A lassú dalok dominálnak, olyanok mint a kedves, ábrándos
Hullámtanulmány, a
Fogás volt temérdek című szentenciát tartalmazó finom keringő vagy a
Hang és fény, de a legelképesztőbb az azonos című fiktív brazil tévésorozattól kiindulva monumentális léptékűvé dagadó
Vér és bél, a lemez legelszállósabb száma, mely a Radioheadnek (vagy a Pink Floydnak) is becsületéré válna. A lemez legnagyobb közönségfavoritja vélhetőleg a police-os, reggae-s lüktetésű, ám egy vásári pszichedelikus betéttel is megspékelt
Kicsit hadd lesz, de a könnyedebb, lassabb tempójú
Kapcsolj le mindent is tartós darab lesz, akárcsak a maxiról már ismert - ám időközben újrakevert -
Még egyszer és
Mialatt az ég, vagy
Az emberek megértik latinosan töredezett ritmusai, és benne a kis mesélős betét a rövidtávfutó magányosságáról. A lemez egyik fő tematikáját, a szimbolikusnak is felfogható autós utazást olyan erőteljes darabok képviselik, mint a hajszás tempójú
Ha ez a vég, a
Nincs nagy baj záró rapbetéte vagy
Az autóm és én I.(ami érezhetően David Bowie
Outside-korszakának hatása alatt született, bár a gitárgerjedések felett virgázó zongorahangok itt viccesebbek) és annak
II. számú testvérdarabja, egy szabad ég alatt - egy kertben - felvett kétperces akusztikus darab, melynek végén még hallható, amint a lemezanyag keverését irányító Bernhard Hahn producer felteszi a híres Pink Floyd-i kérdést ("Is there anybody out there?") németül, és ezzel a kis bennfentes poénnal zárul ez a roppant impozáns album, mely ha nem is tartalmaz az előző lemezekről megszokott nyilvánvaló slágereket, igazi művészi győzelemnek tekinthető, Lovasi András pedig továbbra is fejhosszakkal vezet a magyar szövegírók mezőnyében.
9/10